Rókaszelidítők
- félsz tőlem, állapította meg a róka- félek tőled, válaszoltam alig hallhatóan,
szinte magamnak....félek a vadságodtól,
félek a morgásodtól, félek ahogy
veled száguldanak a sötétben
a hold és a csillagok, és félek ahogy
leülsz az éjszakában a messzi utakat
bámulni, mikor indulsz neki magad
mögött hagyva ezt vékony
köteléket ami összeköt minket.
-vékony?
-hiszen csak az esőáztatta csapások,
csak a kusza ösvények amelyek idevezettek
minket, csak az egymás mellett elmosódó
lábnyomaink, csak a vágyódó pillantásaink
a nyírfák ágain, csak Jonathan szárnyára
ülő suttogásunk, csak ezek vannak nekünk.
- és a harcaink? a küzdelem ahogy szelidítjük
egymást?
- a harcaink....azt hittem könnyebb lesz...
azt hittem a harcok majd erősítenek minket,
te egyre szelídebb leszel ahogyan magamhoz
láncollak és én is veszítek vadságomból
ahogy látom hogy nem nézed olyan
vágyódva a végtelen utakat, és mindketten
megértjük majd, hogy más bolygóról
jöttünk te meg én....
- mindig siettem hozzád
- igen, siettél és szelíd voltál, és én is
úgy siettem hozzád, ahogy csak lehetett,
de néha ez a sietség idegessé tett minket,
amikor az ösvényeink még jobban összekuszálódtak
és nem találtuk az egymáshoz vezető utat, és ezzel
a bennünk lévő idegességgel nem tanultunk meg bánni,
a másikban lévő idegességet pedig
nem tudtuk megérteni....szelidíteni akartuk
egymást anélkül, hogy magunkat meg
tudtuk volna szelidíteni, és amikor
elhatalmasodott rajtunk a harag
mindig a másik vadságában kerestük
az okokat....
- mintha más nyelvet beszéltünk volna
- igen....akik más bolygóról jönnek
más nyelvet beszélnek....sokszor
nem értettük egymást és sokszor nem azt
mondtuk amit gondoltunk mert az indulat
megmásította a szavainkat, a félelem
hogy a mozdulataink félreérthetőek,
valóban félreérthetővé tettek minket
- vadságból páncélt növesztettünk
magunk köré, szavunk ostor volt
- olyan erős lett ez a páncél, hogy
képtelenek lettünk a kitörésre és
a szelídség sem jutott át rajta...igaz
már nyoma sem volt a szelídségnek
és nyoma sem volt a bátor harcoknak....
- vedlett rókabőröm rád terítem
- ne tedd kérlek....már nem értünk szót...
akár az én rókám is lehettél volna és
akár megszelídíthettük volna egymást...
akármi lehetett volna belőled is és belőlem is...
te megtanulhattad volna az én bolygóm nyelvét
és én megtanulhattam volna a tiédet...
ezt egyikünk sem látta be...mindketten csak
azt akartuk, hogy a másik tanuljon...
- az arcom
- igen...az arcod...és az én arcom
azt kellett volna mindig szem előtt
tartanunk, milyen a másik igazi arca....
sajnálom hogy elfelejtettem....
